2008. CIPRUS
Az egész dolog úgy kezdődött, hogy eldöntöttük, megházasodunk. A döntés a konkrét időpont kijelölésében nyert jogerőt, tudniillik az anyakönyvvezetővel történt időpont lefoglalással. Szeptember 27. lett a kiszemelt dátum, mindent e köré szerveztünk. A nászutat két részletben terveztük, egy hét Hévízen az esküvő után és két hét Krétán. Hogy legyen egy kis izgalom a dologban, az utazási iroda jelezte, hogy nem sikerült feltölteni az utolsó charter járatot, így egy hét után lettünk volna kénytelenek hazajönni, és máshova menni a második héten… Szerencsénkre rugalmas volt az iroda képviselője, és felajánlotta, hogy választhatunk más úticélt is, így esett a választásunk a némileg költségesebb, de igencsak vonzónak tűnő Ciprusra.
Ciprusra némileg egyszerűbb repülni, a Malév indít menetrendszerinti járatokat Laranca városába. Így nem kellett azon sem izgulni, hogy törölnék a hazatartó járatot, amúgy pedig nem bántuk volna azt sem, ha kinn ragadunk egy picit… Mondjuk az idegenvezetőnek kicsit kikerekedett a szeme, amikor megtudta, hogy októberben két hétre kiutaztunk nyaralni… Az igazat megvallva kifejezetten kellemes még a tenger hőmérséklete október elején, és nincs annyi turista, mint főszezonban, ezt mindenképpen nagyra értékeltük…
Az első héten barátkoztunk a környezettel. A reptérről különjárat vitt a szállodába, útközben több szállodát érintve. Érkezés után először is kipihentük az utazás fáradalmait, de azért este lementünk még a tengerpartra. Az ételek jellege kifejezetten megszokottnak volt mondható, mármint a kontinensre jellemző ételekre gondolok, azonban amikor ciprusi jellegű ételt készítettek vacsorára, az nagyon érdekes volt. Inkább úgy mondanám, szokatlan. Azért meg lehetett enni, nem volt különösebb gond ezzel… Arra a turpisságra rájöttünk, hogy a menüt ciklikusan ismétlik, nyilván erre csak akkor derül fény, ha az ember nem egy, hanem két hétig nyaral az adott helyen…
A vacsorával volt néha némi varia, ugyanis a szállodák rendszerint kiadják az udvart és a vacsora szokásos helyszínét esküvő céljából. Apropó, esküvők. Cipruson egy esküvőn százával jelennek meg az emberek, szóval kicsit nagyobbacskák, mint nálunk idehaza. Az ősi romok környékén pedig előszeretettel fényképeztetik magukat esküvői párok, akár hétköznap is, mi volt, hogy egy helyszínen egyszerre három párt is találtunk…
Az első héten úgy döntöttünk, részt veszünk egy vezetett túrán, ekkor több helyet meglátogattunk turistabusszal Ciprus törökök által megszállt északi részén. Az első hely maga a főváros, Nikosia, görögösen Lefkosia volt. (Törökösen Lefkosa.) A város rendkívül kontrasztos. Amíg a görög ciprusi oldalon vagyunk, pazar kirakatok tarkítják a sétálóutcát, a török oldalra áttérve inkább a bazársorok jellemzőek. Nagyon érdekes, hogy volt olyan üzlet, ahol nem kap az ember sört, mivel egyesek szigorúan veszik a vallási törvényeket, de azért találtunk olyan boltot is, ahol lehetett igazi török sört venni. (Efes.)
A házak és a gépjárműpark állagáról egyből messzemenő következtetéseket tudtunk levonni az életszínvonalbeli különbségekről, az idegenvezető pedig felvilágosított arról bennünket, hogy igen nagy tud lenni olykor a feszültség a két oldal között, nem véletlen, hogy ENSZ erők igyekeznek féken tartani az ellentéteket. Ez egy igen kényes kérdés, hiszen Görögország és Törökország is NATO tag, és az Észak-ciprusi Török Köztársaságot egyedül Ankara ismeri el jelenleg. Akit részletesebben érdekel a téma, ezen a linken több részletnek utánajárhat: http://konfliktus.index.hu/ciprus.html
Már az első héten elhatároztuk, hogy autót fogunk bérelni, de nem tudtuk, hogyan is csináljuk. Az utazási iroda ajánlatát drágának találtuk, így úgy döntöttünk, személyesen keresünk autóbérlési lehetőséget. Nem volt valami egyszerű a dolog, mivel Cipruson rengeteg kocsit bérelnek, és pont az a kategória, amit kinéztünk, lényegében nem volt háznál. Így esett, hogy átkerültünk egy másik autókölcsönzőhöz, ahol egy napra megkaptuk a tulaj kocsiját, majd a második naptól egy Suzuki Vitara kulcsát kaptuk meg. Légkondi nem volt benne (még jó, hogy október volt), de a napfénytetőt hátrahajtva elviselhető volt a dolog.
Első utunk egy aquapark-hoz vezetett Agia Napa közelében. Itt megéreztük milyen a közel G-s gyorsulás, majd hasonló lassítás után hátrafele csúszni, meg milyen egy sötét csőben lecsúszni egy matracon úgy, hogy nem tudja az ember, merre fog kanyarogni, lejteni és emelkedni. Kipróbáltuk azt is, milyen érzés centrifugában keringeni, ahol az ember nem tudja a pörgés során, merre is van a fel és a le, és miért nem esik lefele, mintha a gravitáció ki lenne iktatva…
A többi napon kifejezetten a mások által ajánlott helyekre mentünk, mint például a Troodos hegység, amiről talán annyit érdemes tudni, hogy kicsit csapadékosabb, mint a sziget déli része (erre érdemes felkészülni, nekünk sikerült kicsikét elázni), illetve kicsit hűvösebb is van, mint a parton, lévén a csúcsa közel kétezer méter magas… Októberben bizony már elkél a pulóver vagy a kardigán a hegyen. A környéken két vízesést is sikerült megtekintenünk, ami kisebb túrával is járt, ez kifejezetten jól esett…
A többi úticél kifejezetten műemlékek megtekintésére irányult, ilyenek a kykkosi monostor, kourioni templomrom, több mozaikházat is megnéztünk, de Nikosiába is ellátogattunk, ahol gyalog átkeltünk a határ, vagy ha pontosak akarunk lenni, ideiglenes tűzszüneti vonalon, és körbejártunk az óvárosi túraútvonalon, és ha már a török oldalon vagyunk, ki is próbáltuk, milyen is náluk a Kebab. Finom volt, sőt, ajándék joghurtot is kaptunk mellé. Talán hogy a csípős ízt enyhítse. Mindenesetre örültünk a figyelmességüknek…
A gépkocsi visszaadás valami elképesztő rugalmas dolog náluk, a kocsikulcsot a szálloda recepcióján leadja az ember, ha nincs nyitva az autókölcsönző (és szombaton nincs), és ők elintézik a visszaadást. Ciprusról rengeteg élménnyel, emlékkel – és nem utolsósorban fényképpel – tértünk haza, ha valaki kérdezi, ajánlanám-e utazási célnak, igennel válaszolnék.